Irodayaak – A hallatlan halászat

 

– Tessék, tessék,
itt a hőálló halháló!
– Hőálló? De minek?
Elég, ha halálló.

– Ne aggódj, barátom:
kicsi vagy nagy falat,
eeez a halászháló –
majd állja a halat!

Itt a halpiacon
a sok kofa egyet vall:
ha a vízben nincsen háló,
a hajóban nem lesz hal!

– Ahogy ezt kínálod,
leesik az állam,
de nekem van már hálóm,
hozzá háló-társam.

Megyek, kibogozom,
a testvérem segít,
öreg háló – nem vén háló,
e mondás járja itt…

– Hahó, van hal a hálóban?
– Hahó, csak pár rákot fogtam!
– Ahol a hűvös hólé, ott a hal.
Evezz hidegebb vizekre,
és lesz nagy ihal-csuhal!

Miért is eveznék, te messzi idegen?
Teljesen készen van immár az idegem,
egész álló éjjel csak húztam a halat,
de a nehéz munka sehova se haladt.

De mégis, ha te mondod,
új hálóhelyet keresek,
ha nem hálok meg, csak húzom,
tán szép summát keresek!

Kimondván ezt, úgy is tett:
és lett a szavakból nagy tett.
A halász mindenkit meglepett,
kihúzott vagy százat-, és még ötvenet.

Mit annyit?
153 ott csak a nagy falat:
ma a falu nem vesz mást,
csak sikamlós halat!

A halász boldog, de
a halért már nem él-hal:
„Ki ez a nagy tudós,
aki tudja, hol a hal?”

– Mester, taníts engem!
Mert halászni fogok –
de csakis teveled:
nem kell több balhorog!

Jól van – szól a Rabbi,
gyere velem, Péter,
a halad neve mától
nem cápa, de:
EMBER.

 

 

Szólj hozzá!

Visszajelzés
avatar
650