Egy lakatos estéje

 

A munkahely
a munka vára,
de nem vár már
a munka mára.

Jó egy kicsit ülni,
csendben elcsitulni,
a mai nap terhét
hátam mögött hagyni.

A holnap is jó lesz:
befejezett munka,
elégedett ügyfél
az árát megadja.

Veszem a kabátom
– hideg már az este –
szélvédőm a kényes
jégvirág befedte.

Vár a kis családom –
vagy várna, ha lenne –
a jövőm aráját
Isten teremtette.

Álomszender csapong –
csukódik le szemem,
a jövő öröme
melengeti lelkem.

Jó az álom szárnyán
felhőként lebegni,
érdemelt pihenést
a testnek megadni.

Nem mélázok, mi is
életem értelme,
„Hass, alkoss, gyarapíts” –
a költő így üzente.

De ima nélkül nem
fekszek le, nem ám!
Nem beszél le erről
se szerzetes, se imám!

Szemem előtt színes,
szagos álomképek,
holnap reggelig már
várhatnak a gépek…

 

2017. 11. hó

 

Hagyj üzenetet

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..